Schönstatt egy lelki út, amelyen járva személyes kapcsolatba kerülök Istennel: megélem közelségét, és felfedezem jelenlétét életem eseményei mögött. Ebben a mozgalomban megtapasztalom, hogy Ő egy élő és cselekvő Isten. Mögöttem áll, gondomat viseli, reagál a gondolataimra, tetteimre és a hitben meghallom, ahogy beszél hozzám.
Mária megérinti a lelket, és örömet, szeretetet kelt. Ezt egészen határozottan megélem. Ilyenkor nagynak érzem magam. Nála érezni a Szentlélek jelenlétét. Így újra és újra megélem, hogy a hozzá való közeledéssel, Krisztushoz is közelebb kerülök.
Ezen az úton vannak olyan helyek, ahol ezt a különösen szép kapcsolatot erősen megéljük. Ezek a helyek szentek számunkra, ezért szentélynek hívjuk őket. Ezeken keresztül kapcsolatban vagyunk mindazokkal is, akik számára szintén fontosak ezek a helyek. A szentélyek ugyanakkor a szívek szent termeit is szimbolizálják, ahol Isten jelenlétét éljük meg.Ilyen szent helyeket rendeznek be a schönstattiak saját otthonukban is, vagy a munkahelyükön. Ezek számukra olyan helyekké válnak, ahol újra és újra Isten és Mária jelenlétében imádkoznak és jelenlétükben önmagukhoz találhatnak.
Schönstatt neve egy német helység (Vallendar) egy városrészének elnevezéséből származik. A Rajna partján, Köln alatt, Koblenznél fekszik. Ott található többek között egy kápolna, az „Ősszentély”, ahol 1914-ben Schönstatt elkezdődött, ahonnan minden élet származik. Mára több mint 200 ugyanilyen kápolna áll szerte az egész világon. Magyarországon Óbudaváron, a Balaton északi partján Zánka és Nagyvázsony között áll a szentély és várja mindazokat, akik feltöltődni vágynak.
Schönstatt egy lelki út, különösen a hétköznapok számára. A mozgalom alapítója egy jól működő szemléletmódot hagyott ránk: minden dolgot, szituációt és minden embert, akivel találkozom, Isten küldötteként köszönthetek, és így konkrétan az életemben megnyilvánul Isten jelenléte.
Egy másik központi gondolat a kötődések körül forog. Ha szívvel kötődök dolgokhoz, helyekhez, szeretteimhez, vagy eszközökhöz, amiket munkámhoz használok, akkor Isten terve szerint, az ő útjain járok. Tehát ez az út nem hogy a világtól eltávolítana, hanem épp ellenkezőleg, szoros kapcsolatba hoz vele. Ezért törekszem minden lehetséges módon a környezetemre pozitívan hatni. A feladatainkat és a kötelezettségeinket megpróbáljuk minél jobban elvégezni, hogy így is a keresztények nagy hivatásához, a szent élethez közelebb jussunk. Így válunk Isten munkatársaivá.
Házasság és család, mint a társadalom alapsejtje, különösen fontos szerepet játszik a mozgalomban. De emellett közösséget és lelki továbbképzést nyújtunk külön fiúknak, lányoknak, nőknek, férfiaknak, papoknak, nővéreknek, betegeknek...
Schönstatt útja emellett nagy figyelmet szentel a személyes érésnek, az önmagamra találásnak. Szeretnénk szabadon egészen embernek lenni, azaz szilárd, szabad és keresztény személyiségekké válni. Alapítónk, Kentenich atya így magyarázza ezt: „a legtermészetfölöttibb embernek egyben a legtermészetesebbnek is kell lennie!” Tehát ezen az úton személyiségem teljesen kibontakozhat. Ez egy iskola, melyben önneveléssel megtanulhatunk önmagunkba belelátni. Lelkünk erősségeit felfedezzük és azokat sajátos módszerrel a konkrét helyzetekben érvényre juttatjuk. Egyre jobban sikerül a személyes motivációt felismerni, azon dolgozni és így pszichés, érzelmi és szociális készségünket erősíteni. Mindez Istennel való párbeszédben zajlik, akiről hisszük, hogy életünknek értelmet adott.